Asmodeus háza

*Az egyik kezemről valahogy megfeledkeztem, s amíg a másik rendesen Zoretta hátát simogatta, addig az levándorolt a fenekére. Éppenhogy csak nem markoltam meg, pedig egy idióta is rájöhetett, hogy arra teremtődött.*

*Meglepetten fogadtam forró ajkainak puha érintését, majd halványan elmosolyodva átölelve két nyakát, óvatosan és gyöngéden visszacsókoltam, mialatt lassan lehunytam tekintetemet. Szívem hevesen kezdett el dobogni, amint közelebb húzott magához, és egy picit mélyítette csókunkat*

*Nem tudta teljesen végigmondani a mondatot, mert nem bírtam ellenállni a bűnös kísértésnek. Ajkaim az övéit érték lassan, mégis határozottan, a nyelvemet viszont távol tartottam tőle. Kíváncsi voltam, hogy mit lép.*

- Pedig alapjába véve nem vagyok az a határozott jellem... *motyogtam halkan*

*Közelebb hajoltam hozzá. A szemei egyszerű gyönyörűek voltak.* - Komolyan csodálom a bizalmad.

- Ismerjük egymást pár napja. Akár megtehetted volna velem ott a könyvtárban, vagy az otthonomban, míg történetesen rajtad *nyomtam meg egy picit ezt a szót* aludtam *mondtam határozottságnak tűnő hangnemben*

*Egy leheletnyit felszegtem a fejemet.* - Honnan tudod, hogy nem azért hoztalak ide?

*A szemeibe néztem, de azok annyira mélyek és gyönyörűek voltak, hogy nem tudtam nem elpirulni. Megint.*
- Nincs miért félnem. Úgy érzem, valamilyen belső hang hatására, hogy nem tudnál bántani. Vagy, ha már meg akartad volna tenni velem azt, akkor használtad volna az erődet, és... véghez vitted volna a tervedet *mondtam mindvégig úgy, hogy tekintetünket összeolvasztottam*

*Annyira közel volt már, hogy a puszta jelenléte elbódított.* - Nem félsz? Egyedül vagy itt az erdő közepén egy démonna... A bujaság démonával ráadásul!

- Egyáltalán nem *ráztam meg a fejemet aprón, mialatt megálltam előtte.*

- Ha nem untat, akkor szívesen!

- Nekem... Nekem végül is, mindegy, csak jól érezzük magunkat... Ümm... Mit szólnál, ha megmutatnád a házadat? *tettem fel kérdésemet, pár lépéssel csökkentve a köztünk lévő távolságot*

*Drámai sebességgel nőt a mosolyom szélessége.* - Mihez lenne a leginkább kedved, Zora?

*Zavartan, mégis enyhe boldogsággal pillantottam fel rá*
- Igen. Lenne.

- Akkor lenne kedved ezt a npot velem tölteni?

- Nem, nincs *mondtam kíváncsian elmosolyodva* - Miért?

***