Norelle háza

*Sóhajtottam egyet, majd felültem az ágyon. Odamentem a szekrényhez és kivettem egy farmert, egy pólót és egy melltartót magamnak. Kimentem a fürdőszobába és gyorsan felöltöztem. Visszamentem hozzá és csendben vártam mi legyen*

- kérlek, öltözz fel, és menjünk...*halkítottam le a hangom*

*Visszanéztem rá a tükörből* - Ezt ne neked mond. Szerinted én akartam? Hát igen kurva jó poén. Röhög a vakbelem...*mikor kifésültem a hajam felálltam és visszamentem az ágyhoz és lefeküdtem*

*lehajtottam a fejem.* - nem szerethetsz belém Norelle...*mormoltam halkan.*

*Felálltam és odamentem hozzá* -Nem erről van szó. Kurvára elegem van abból, hogy mindig abba szeretek bele, aki nem szeret...*csuszott ki a számon. Elvörösödtem, majd visszaültem az asztalhoz és tovább fésültem a hosszú hajam*

- te meg őrült...*figyeltem mit csinál*

-Látom nagyon elhivatott vagy...*odamentem a fésülködő asztalomhoz és elkezdtem fésülni a hajam, mintha minden rendben lenne*

- nem fogom hagyni, hogy kinyírjon, ezt vésd az eszedbe!*sziszegtem neki összeszorított fogaim között*

-Nem érdekel. Öljön meg. Ha ez jól esik neki...*megráztam a fejem* -Cain kurvára nincs veszítenivalóm. Megtaláltam az apám igaz, de ő még nem tud rólam, így nem is hiányozhatok neki....*megrántottam a vállam* -Felőlem jöhet Deva...

- csak megsúgom, hogyha kiszemelt, akkor ebben a pillanatban is figyel, és arra vár hogy egyedül maradj... mikor fogod fel végre hogy egy démonnal nem játszadozhatsz?

-Nem értem mit foglalkozol te azzal mi történik velem. Egy munkád kárba vész. Istenem ilyen a világ...*odamentem az ágyhoz és lefeküdtem rá* -Majd kapsz másik egyedet, akit boldogíthatsz.....

*dühösen mértem végig.* mint ahogy múltkor nem igaz?

-Cain én nem megyek sehova. Kurvára leszarom, ki akar megölni. Úgy sem fog tudni. *mondtam komolyan* -Nem lesz baj...

- itt volt... meg is ölhetett volna...*motyogtam magam elé... ugyanúgy mint rég..* öltözz fel!*parancsoltam neki.*

-Mi? *értetlenül néztem rá* -Miről beszélsz? *Láttam, hogy nagyon nincs jól. Lassan közelebb léptem* -Mi történik itt Cain?

-el...*megbicsaklott a hangom.* el kell tűnnünk innen...

*Összeráncoltam a homlokom* -Mi az?

*minden érzelem eltűnt az arcomról... falfehéren léptem hátrébb több lépést is... itt járt... bezsélt vele... *

-Nem kitaláció. Bejöttél ide és mondom, hogy beszéltünk. Nem hiszem el, hogy nem emlékszel. Akkor ki volt, talán a szellemed vagy Deva farsangosdit játszott és Cain-nak öltözött be? Ne nevetess már...*nevettem fel*

- miért szerinted az normális, hogy mindenféle hazugságot és kitalációt a fejemhez vágsz utána meg csak fogod magad és egy szál törülközőben lesmárolsz?

*Mélyen a szemébe néztem* -Könyörgöm, te mondtad, hogy nem szeretsz. Hogy csak egy munka vagyok neked. És hogy szálljak le rólad. Kíváncsi voltam, hogy tényleg így van-e. Azért csókoltalak meg te viszont ellöktél. szóval igaz volt. Nem értem mit hisztizel itt.....megértettem. Mondtam, hogy többet nem érek hozzád. *ordítottam vissza az arcába*

- elegem van!*ordítottam ököllel a falba vágva.* nem ismersz! azt se tudod ki vagyok, de minden szart levonsz következtetésképp....*folytattam picit se csendesebben*

*Felvontam a szemöldököm* -Őszintén?

*na jó, most már tényleg betelt a pohár.. egy gyorsabb mozdulattal megragadtam a derekát és a falhoz nyomtam. két felkarját szorongatva sziszegtem a szavakat.* szerinted? képes lennék rá?

*Minél közelebb jött én annál jobban hátráltam. Láthatatlanná válva a szoba másik végébe mentem.* -Mit akarsz? Megütsz?