Mordecai és Rheema háza

*készen álltam rá - már mióta - remegve vártam arra a bizonyos dologra, hogy magamban érezhessem... kezeimmel végigsimítottam mellkasán..*

*végül a szájához jutottam és szenvedélyesen megcsókoltam miközben mindkét kezemet a fenekéig csúsztattam*

*kicsit sűrűbben kezdtem el levegő után kapkodni, lehunyt szemekkel élveztem az érintését...*

*a vállához értem,de nem álltam meg hanem haladtam a nyakán keresztül az álláig miközben az egyik kezemmel lejjebb haladtam a hátán*

*félig lehunyt szempilláim alól figyeltem mit csinál, ajkai tüzes lángcsóvaként kúsztak egyre fentebb és fentebb a karomon... én pedig egyre csak gyengültem a hatására*

*elkezdtem a csuklóját csókolgatni majd egyre feljebb haladtam a kezén*

*imádtam ahogy bőre az enyémhez ért, szinte minden másodpercben újabb borzongás futott végig a gerincemen...*

*a gatyámat a földre dobtam majd az ágyon hátra dőlve húztam őt magammal együtt*

*egyre jobban nőtt bennem a feszültség, persze pozitív értelemben. alig vártam már, hogy vízszintesbe kerüljünk... minden apró mozdulatát árgus szemekkel figyeltem..*

*nem vettem le róla a szemem miközben a nadrágomat vettem le*

*a szavaiba belesajdult mindenem....* - te sem panaszkodhatsz...

-Gyönyörű vagy...*suttogtam elámultan..*

*elvált ajkakkal szedve a levegőt, figyeltem.. a hold kékes fénye játszott a bőrén és az izmain, a kis részletek hol fényben, hol árnyékban voltak... amikor megszabadult a felsőjétől, én is áthúztam fejemen keresztül a hálóinget, ami alatt nem viseltem semmi mást...*

*felültem majd elkezdtem megszabadulni a felsőmtől*

- semmi sem akadályoz meg benne, hogy a tiéd legyek...*súgtam vissza.*

-Akarlak...*suttogtam a szájába*

*belső combomon éreztem meg az izgalmát, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, aprókat mozogva dörzsöltem hozzá magam miközben csókoltam tovább...*

*kezeimet körbefontam a derekán miközben továbbra is csókoltam*

*testéhez simulva csókoltam vissza, ujjaim, melyek eddig az arcát és állát simogatták, visszatértek a nyakára, majd hátra siklottak a tarkójához... *

-De még mennyire hogy igen*feljebb húztam és megcsókoltam*

- meg sem érdemellek...*mosolyogtam el magam félszegen.*

-Hol máshol lennék?Máshol nincs helyem csak melletted*suttogtam vissza az arcát simogatva*

*ujjaimmal cirógatni kezdtem a mellkasát aztán felfelé indultam a nyakán, egészen az álláig..* néha még mindig alig hiszem el, hogy itt vagy mellettem...*suttogtam.*

-Egyáltalán nem.*vigyorogtam rá*

*halkan felnevettem a hangra.* - miért talán baj?*néztem fel rá még mindig mosolyogva. a hold bevilágított az ablakon és a fénye pont az arcára vetült, kiemelve a szemeit... lélegzetelállító látvány volt...*