Mordecai

NÉV:Mordecai

BECENÉV:Morde

SZÜLETÉSI IDŐ,HELYSZÍN:1745. Augusztus 13. Skócia

KOR:264 de kinézetre 28

FAJ:Vámpír

FOGLALKOZÁS: Szabadúszó,bérgyilkos,csempész mikor mi

APA: Nem emlékszem pontosan, de úgy tudom vámpír harcos

ANYA: Ember, többre szintén nem emlékszem

FELSZERELÉS: Egy fekete markolatú katana és egy magnum .357

JELLEM: Szabad szellemű és kissé bunkó tudok lenni, de ha kell megfontolt gyors észjárású és halálosan komoly,erősen iszákos hajlamú vagyok

ÖLTÖZET: Ruhatáram általában kapucnis felsők, illetve farmernadrág, valamint egy fekete szövetkabát.

TESTALKAT:2 méter magas kissé sovány, de kicsit izmos is

HAJ: Barna felálló

SZEM: kék

ELŐTÖRTÉNET: A nevem Mordecai, születtem 1745. Augusztus 13-án, múltamról semmi mást nem tudok, csakúgy mint szüleimről, ugyanis egy baleset óta amnéziában szenvedek. 16 éves koromban történt egy baleset, ugyanis annyira emlékszem, hogy egy nagy villanás, egy hatalmas robaj és én kint ébredek a földön egy lángoló ház előtt. Nem tudtam mihez kezdjek, így hát futásnak eredtem egészen addig, amíg nem bírtam tovább, befutottam egy sikátorba és összeroskadtam. Össze voltam zavarodva, nem tudtam honnan jöttem, mit kerestem ott és egyáltalán mihez kezdjek, így nem is éreztem semmi fájdalmat és örömöt. Nem tudom meddig ülhettem ott a gondolataimba merülve, de végül is össze szedtem magam, felálltam és ezek után igyekeztem valamit kezdeni az életemmel. Valahogy sikerült munkát szereznem sovány fizetéssel és egy kis odút, ahol meghúzhattam magam.
Aztán 21 éves koromra nagyon betegessé váltam, nem ettem szinte semmit és kerültem a napfényt. Végül is valahogy rávettem magam, hogy kimenjek a napra, de nem sokáig bírtam, úgyhogy félrehúzódtam egy sötét zugba és a falnak támaszkodva leültem. Szerintem meg is haltam volna ott, ha nem jött volna oda hozzám egy hölgy és mondja nekem, hogy kövessem. Látásom érthetetlen okból leromlott, úgyhogy megpróbáltam az alakját kivéve követni őt. Sikerült is és elvezetett engem egy lakásba, nem tudom hol. Ezek után szörnyű éhség kezdte mardosni a gyomrom és a hölgy mintha tudta volna mi történik velem, így azt mondta nekem, hogy harapjam meg és igyak a véréből. Értetlenül néztem rá, hunyorogva és már igyekeztem kivonszolni magam onnan, amikor elém állt és azt mondta, hogy vámpír vagyok és ha továbbra is élni akarok, meg kell tennem. Most vagy a hallásom is károsult vagy kristálytisztán hallottam, hogy azt mondja vámpír vagyok, na persze egy hegyes fogú vérszívó teremtmény. Sok kedvem a viccelődéshez nem volt, úgyhogy megint megcéloztam az ajtót és ő ismét elém állt. És megint és megint és megint. Végül kezdtem kicsit mérges lenni, úgyhogy megmondtam neki hogy bizonyítsa be, hogy igaz ez az egész őrültség. Semmi válasz, csak szimplán mosolygott, végül megmutatta a fogait. Mintha gyomorszájon vágtak volna, két tűhegyes szemfog! Ezek után tudom mi vett rá az engedelmességre vagy az, hogy már annyira rosszul voltam, hogy térdre rogytam vagy hogy úgy ledöbbentem, hogy már azt se tudtam mit csinálok, mindenesetre miután felém nyújtotta a kezét, mintha ösztönösen tudtam volna hova kell harapnom, így hát megharaptam az ütőeret és elkezdtem inni. Amit éreztem meglehetősen...vegyes volt. Egyik részemről mintha hirtelen egy percre minden gondom elszállt volna, az agyam másik része pedig ordított, hogy mégis mit művelek. Talán rosszul nem is jártam volna ha az utóbbira hallgatok, mert az ivás után vége lett minden vidámságnak. Abban a pillanatban, mintha folyamatosan minden egyes testrészembe egy kést döftek volna és meg is forgatják benne, a szerveim mintha ki akartak volna fordulni a helyükről, a csontjaimat meg mintha elkezdték volna folyamatosan csak húzni, nem is beszélve az elviselhetetlen fájdalomról. Nem akartam ordítani, de nem is jártam messze attól hogy rákezdjek, aztán ha jól emlékszem még egy ideig bírtam, aztán kész elájultam.
Nem tudom meddig aludhattam, sem azt hogy mikor aludtam el egy biztos, amikor fölkeltem kissé homályosan, de már sokkal jobban láttam és meglepve tapasztaltam, hogy mi történt velem. A szám is tátva maradt, mintha a tükörképemmel helyet cserélt volna valami magas figura...két hegyes szemfoggal? Megkopogtattam, ezek bizony valódi fogak. Még kicsit meredten bámultam magamat a tükörben, aztán magamra vigyorogtam és belegondoltam nem is jártam olyan rosszul. Minek után tudomásul vettem, hogy igen én egy vámpír vagyok, köszönetet akartam mondani megmentőmnek, de sehol sem volt, eltűnt nyomtalanul. Amit találtam némi ruha és egy fekete szövet kabát volt. Felöltöztem, hazamentem és otthagytam mindent, hogy kiderítsem ezek után mire is vagyok képes. Bejártam egy csomó országot elsajátítottam, a kardforgatás művészetét, valamint a fegyverek kezelését, vámpírvoltomnak köszönhetően hihetetlenül fürgévé váltam és mivel nem volt ki megmondja nekem mi a rossz, pénzért vállaltam el áruk csempészését és bérgyilkosságokat. Aztán miközben kerestem új ,,munkahelyet,, hírét hallottam hogy van egy Caldwell nevű város ahol nyüzsögnek a vámpírok, így hát kíváncsiságomat kielégítve megindultam Caldwell felé.Azóta is itt lakok.